Ma volt az első hivatalos napja az ittlétünknek, mivel tegnap csak a beköltözés zajlott. Délelőtt volt egy kétórás tájékoztatónk, ahol találkoztam az Erasmusosok jó részével. Azért nem az összessel, mert külön volt német és angol nyelvű tájékoztató. Én az angolra mentem, ahol meg volt telve a terem, míg a németen állítólag kb 20-an voltak.

Mint kiderült, összesen 91-en vagyunk külföldi hallgatók ebben a félévben az Esslingeni egyetemen, de van, aki a város másik végén lévő kampuszon fog tanulni és olyan is, aki a 30 km-re innen, Göppingenben lévő kampuszon. Vannak itt argentínok, kínaiak, finnek, japánok, dél-koreaiak, mexikóiak, taiwaniak, spanyolok, britek, amerikaiak meg egy brazil srác.

Amúgy ezzel a brazil sráccal, Daniellel, meg egy finn sráccal, Jaakko-val már jóban lettem ma, meg a 9 koreaival is. Úgy ültünk le a két órás előadásra, hogy Jaakko ült az egyik oldalamon, a másikon meg két koreai lány. Sajnos a neveiket, bár sokszor mondták, nem tudtam megjegyezni... nincs semmi, amihez kötni tudnám... de majd igyekszem. Amikor szóba elegyedtünk a koreaiakkal, kérdezte az egyik lány, hogy ugye meg tudom őket különböztetni már ránézésre a japánoktól és a kíniaktól, mire mondtam, hogy még a beszélt nyelvükről sem. Ekkor ő először kicsit mérgesen, majd informatív jelleggel elmesélte, hogy hogyan kéne tudjam megkülönböztetni őket:

A kínaiakat már a ruházatukról fel lehet ismerni szerinte, mert szerinte nem öltözködnek olyan nyugatiasan, trendin. A japánok igen, de ők meg szerinte kevésbé ápoltak és lássuk be, csúnyácskák. A dél-koreaiaknak sokkal szebbek a vonásaik és tökéletesebben néznek ki úgy alle zusammen. Ez egyfelől azért van, mert így születnek, másfelől meg azért, mert Dél-Koreában virágzik a plasztikai sebészet, sokkal jobban, mint Japánban.

Nos, ez után a fejtágítás után már nem mertem neki elmondani, hogy ezek nagyon szép sztereotípiák, de nem hiszem, hogy tényleg meg tudnám ez alapján különböztetni őket, mivel a divathoz nem értek és számomra még a japán és dél-koreai vonások is egyformák. No de sebaj :)

A két órás fejtágítás után volt úgy másfél óra ebédszünetünk, amikor elmentem a 9 koreaival, plusz Daniellel és Jaakko-val ebédelni. Találtunk egy helyet, ahol a gyros ugyanannyiba kerül, mint otthon és nagyon finom meg laktató. Ebédből visszafele aztán megmutattam nekik a kedvenc helyemet az óvárosban, amit még két napja fedeztem fel idesapámmal és amihez amúgy is nagyon közel vitt az utunk visszafele. Ez egy vízimalom, ami nemhogy jó állapotban van, de 24 órában üzemel és áramot termel. Ászul néz ki. (Itt jegyezném meg, hogy valószínűleg holnap lesz a napja annak, hogy körbejárok majd a fényképezővel. Eddig elég esős meg borongós volt itt az idő, de állítólag holnaptól kiderül majd és melegebb is lesz)

Szóval ezek történtek ma. Ja, meg Daniellel találkoztam a boltból hazafele jövet most egy órája és valahogy a kollégiumi szobáink felszereltségéről kezdtünk el beszélni. Amikor említettem, hogy a vállfát és a ruhaakasztót hiányolom, elvitt egy boltba, amihez 2 percet kellett össz sétálnunk és ahol találtam olcsón vállfát és olyan akasztót, amit a szekrényajtó élére tudok rárakni mindenféle kötőelem nélkül.

Ezzel együtt már elmondhatom, hogy klassz napot fogok zárni ma is!

Prológus:

Nos, a tegnapi ideút a vége felé elég kalandossá vált... Münchenhez közeledtünk, mikor belefutottunk egy útépítésbe, ami sávlezárással járt meg persze lassítással is, de azért csak végigdöcögtük azt a 2-3 km-t. Mikor elhagyván ezt felgyorsítottam, még reménykedtünk benne, hogy ez a kötelező gebasz az úton és nem lesz több. Aztán mikor Münchent kerültük és araszoltunk vagy fél órát egy nagyobb csomópont előtt és után, akkor már éreztük, hogy valószínűleg lesz még itt szívás. És lett is...
Münchentől Esslingen nincs egészen 200 km, vagyis nagyon maximum két óra alatt le kellett volna tudjuk nyomni ezt a távot. Aztán lett belőle úgy majdnem 4. Egymást érték az útépítések, átterelések, sávlezárások Ulmig (ja, és az eső is szakadt), aztán végül Ulm után inkább lementünk egy főútra és azon jöttünk végig még kb 70 km-t a célig.

Itt:

Már tegnap este bejártuk a belvárost idesapámmal és bátyámmal. A hőmérséklet akkor 11 °C volt akkor, este fél 7-kor, eső után (most van az 15 is). Az első megállapításunk az volt, hogy itt minden közel van egymáshoz. Már akkor megnéztük a kolit is kívülről, hogy tudjuk, hogy hogyan lehet idekeveredni autóval, mert sok az egyirányú utca. Aztán ma beköltöztem és hát el kell mondjam, hogy a koli első blikkre egy elég klassz hely.
Most, miközben ezeket a sorokat gépelem elég csak jobbra kitekintenem az ablakon és látom Esslingen várát és az alatta elterülő szőlőföldeket. Más kérdés, hogy ebben az is közrejátszik, hogy a 7. emeleten lakom. De legalább van lift.
Maga a szoba semmi extra, még fogasom sincs, sőt küszöböm se (komolyan, van egy másfél centis rés az ajtóm alatt), viszont van egy nagy asztalom, olvasólámpám, szekrényem, polcom és egy kényelmes ágyam.
A bejelentkezésnél kaptam papírokat, amik közt van programterv a hétre meg térkép is, amin a fontos helyek, mint az egyetem épületei és kollégiumai, a közeli elektronikai és élelmiszerboltok, valamint egyéb dolgok, mint mozi, uszodák, bankok mind jelölve vannak. 

A társaságról nem nagyon tudok még beszámolni. Össz egy spanyol párt láttam a liftben, meg egy francia srácot a bejelentkezéskor. Mind más emeleten laknak, mint én, szóval az egyetlen ismerősöm itt Viktor, akivel együtt jöttünk a Bánkiról. Az emeletemen több jele is van annak, hogy a 10 szobából nem csak az enyém van belakva, hanem még legalább három, de még senkivel nem találkoztam se a folyosón, se a konyhában.