Prológus:

Nos, a tegnapi ideút a vége felé elég kalandossá vált... Münchenhez közeledtünk, mikor belefutottunk egy útépítésbe, ami sávlezárással járt meg persze lassítással is, de azért csak végigdöcögtük azt a 2-3 km-t. Mikor elhagyván ezt felgyorsítottam, még reménykedtünk benne, hogy ez a kötelező gebasz az úton és nem lesz több. Aztán mikor Münchent kerültük és araszoltunk vagy fél órát egy nagyobb csomópont előtt és után, akkor már éreztük, hogy valószínűleg lesz még itt szívás. És lett is...
Münchentől Esslingen nincs egészen 200 km, vagyis nagyon maximum két óra alatt le kellett volna tudjuk nyomni ezt a távot. Aztán lett belőle úgy majdnem 4. Egymást érték az útépítések, átterelések, sávlezárások Ulmig (ja, és az eső is szakadt), aztán végül Ulm után inkább lementünk egy főútra és azon jöttünk végig még kb 70 km-t a célig.

Itt:

Már tegnap este bejártuk a belvárost idesapámmal és bátyámmal. A hőmérséklet akkor 11 °C volt akkor, este fél 7-kor, eső után (most van az 15 is). Az első megállapításunk az volt, hogy itt minden közel van egymáshoz. Már akkor megnéztük a kolit is kívülről, hogy tudjuk, hogy hogyan lehet idekeveredni autóval, mert sok az egyirányú utca. Aztán ma beköltöztem és hát el kell mondjam, hogy a koli első blikkre egy elég klassz hely.
Most, miközben ezeket a sorokat gépelem elég csak jobbra kitekintenem az ablakon és látom Esslingen várát és az alatta elterülő szőlőföldeket. Más kérdés, hogy ebben az is közrejátszik, hogy a 7. emeleten lakom. De legalább van lift.
Maga a szoba semmi extra, még fogasom sincs, sőt küszöböm se (komolyan, van egy másfél centis rés az ajtóm alatt), viszont van egy nagy asztalom, olvasólámpám, szekrényem, polcom és egy kényelmes ágyam.
A bejelentkezésnél kaptam papírokat, amik közt van programterv a hétre meg térkép is, amin a fontos helyek, mint az egyetem épületei és kollégiumai, a közeli elektronikai és élelmiszerboltok, valamint egyéb dolgok, mint mozi, uszodák, bankok mind jelölve vannak. 

A társaságról nem nagyon tudok még beszámolni. Össz egy spanyol párt láttam a liftben, meg egy francia srácot a bejelentkezéskor. Mind más emeleten laknak, mint én, szóval az egyetlen ismerősöm itt Viktor, akivel együtt jöttünk a Bánkiról. Az emeletemen több jele is van annak, hogy a 10 szobából nem csak az enyém van belakva, hanem még legalább három, de még senkivel nem találkoztam se a folyosón, se a konyhában.