A tegnapi napunk délelőttje és délutánja valahogy egymás ellentettjére sikerült. A délelőtt elég száraz volt... papírokat kellett kitöltenünk. Annyi papírt írtunk alá, hogy Viktor a végén megjegyezte, hogy amennyire követni tudta, hogy mi áll bennük, lehet, hogy most adtuk el a veséinket :D

Azonban mikor vége lett a kitöltősdinek, párakkal elindultunk, hogy eszünk valamit valahol, de végül én felajánlottam, hogy szerintem olcsóbb és érdekesebb, ha magunknak főzünk a szobám melletti konyhában. A lakótársam úgyse volt itthon, így nem zavartunk senkit egy kis főzőcskézéssel. Egész jó bolognai spagettit rántottunk össze, ami fejenként úgy 2 euróba, ha került és sokat fotóztunk közben (a konyhánkból nagyon ász a kilátás) meg nevettünk, ismerkedtünk öten. Ebéd után aztán a többieknek el kellett menniük intézni a vízumukat, mert egyikük sem EU állampolgár.
Itt jegyezném meg, hogy kezdek jóban lenni a koreai nevekkel. Már megtanultam kettőt :D Az egyik egy lány, akinek a neve Heejong, a másik egy srác, aki azt mondta, hogy hívjuk Un-nak, vagy Ung-nak, mert az egyszerű. Amúgy mindketten benne voltak abban a négyben, akikkel főztünk. A másik kettő a már emlegetett brazil, Daniel volt, a negyedik pedig egy mexikói lány, Anna.

Az ebéd után úgy folytatódott a nap, hogy délután háromkor gyülekezett mindenki az egyetemnél és elindultunk fel, az esslingeni várba. Ott először kicsit csapatot építettünk mindenféle feladatokkal, majd úgy 4 körül leültünk a vár éttermének teraszán, ahol az első kör sört és az ételt az egyetem állta nekünk. Jöttek az egyetem vezetői is, akik közül csak a dékán mutatkozott be és beszélt nekünk egy kicsit angolul, a többiek meg csak leültek egy asztal köré és úgy néztek ki, mint egy nagy autógyár igazgatótanácsa.

Azok, akikkel csak úgy random egy asztalhoz ültem le, nagyon jó társaságnak bizonyultak. Volt köztük koreai meg argentin és ott ültek mind a britek is.(Ők amúgy mind vagy északírek, vagy skótok, szóval döntötték lefele a söröket.) Az egyik argentin lány pedig feldobta, hogy péntek este a kolink (egy koliban lakunk) pincehelyiségében összeüt majd nekünk valami spanyolos vacsorát. Már várom :D

Miután 6 után leült kicsit a hangulat meg elhűlt az idő, a társaság kevésbé melegen öltözött és kevésbé finn tagjai - így én is - elindultak vissza a városba. (A finnek és az időjárásra jobban felkészültek ottmaradtak. A finnek pólóban, mert 10 fok szélcsendben az nekik nyár, a többiek meg softshell dzsekikben :D )

Én végül hetedmagammal összeverődve elmentem egy másik kollégiumba, ahol egy konyhában ültünk le, iszogattunk, beszélgettünk. Nagyon klassz kis esténk kerekedett és immár többet tudok Koreáról és Mexikóról, az ottani életről, szokásokról és arról, hogy az ott élők mennyire bírják az alkoholt... :)

Olyan este 11-kor értem vissza a koliba és úgy éreztem, hogy egy jó napot zártam. Összegezvén a napot, meg amit megtudtam a többiekről egyedül azt furcsállom, hogy olyan kevés a németül beszélő cserediák körülöttem. Vagyunk kilencven valahányan és ebből úgy hetven csak angolul beszél. Azért ez egy nem várt fordulat.

Készültek amúgy képek is, amiket próbálok feltölteni google+ -ba, csak elég lassan töltögeti. Szóval majd egyszer rakok ki képeket is.