Mindjárt vége a novembernek és azt kell mondjam, hogy egy elég eseménydús hónapon vagyok túl.

Az egyetemmel különösebb gond nincs: rendben mennek a dolgok, mennek a dolgok rendben. Viszont volt egy pár klassz esemény a hónapban:

Valamikor hó elején egy szombati napot Münchenben töltött a cserediákbanda. A töritanárunk vezetett minket kereszül a városon és voltunk a Deutsches Museum-ban is. Személy szerint én nagyon kedvelem töritanárunkat, Herr Starzmann-t, mert valahogy pont olyan dolgokat mond el minden órán, amikre én tényleg nagyon kíváncsi vagyok és hihetetlenül jól is adja elő. Münchenben sem csalódtam benne, sok érdekeset mondott a városról és direkt nem hagyta ki azt sem, hogy mennyire kötődött a város a nácizmushoz. Elgyalogoltunk vele a Haus der Kunst-hoz, ami egy Hitler által alapított, hatalmas alapterületű képgaléria. Elmondta, hogy mivel Hitler szerette Münchent, sok pénzt ölt bele és a mai napig is nagyon sok olyan épület van a városban, amit még Hitler idején építettek náci pénzből.
Ekkor valaki feltette a kérdést, hogy hogy lehet, hogy ezek még mindig állnak, hiszen Németország már elég messze maga mögött hagyta azt a korszakot és nyilván számukra is kényelmetlen, hogy ezek még állnak. Erre a tanár úr válasza az volt, hogy a ma is álló náci épületeket használják, mert azok jó épületek és nagy részük akkora, hogy nagyon sokba kerülne/került volna a múltban lebontani őket és újakat felhúzni helyettük, pusztán a kényelmetlen múltjuk miatt. Ettől függetlenül a városiak tudják, hogy ezek az épületek mikor épültek, de felül tudnak emelkedni ezen a tényen, hiszen már teljesen más korban élnek és így az esetleges múltbéli szimbolikus jelentőségük is oda.


A másik dolog, amit kiemelnék még Herr Starzmann-nal kapcsolatban, az a tájékozottsága. Az otthoni tüntetések és a német-magyar történelmi kötődések miatt többször szóba került már Magyarország az óráinkon és mindig meglep, hogy mennyit tud rólunk, magyarokról. Csak pár kiemelve:
- Orbán innen nézve is diktatúrát épít otthon és számára, egy egyszerű német történelemtanár számára is nevetséges, hogy 25 évvel a rendszerváltás után még mindig nem mozogtunk sehová sem politikailag és még mindig egy szűk elit jóléte fontosabb, mint 10 millió emberé.
- Azt is elmondta egy órán, hogy Németországban egy kormány már abba belebukna, amit nálunk minden egyes kormány csinált a rendszerváltás óta, ez pedig az, hogy semmi nem jó nekik, amit az előző kormány csinált és mindent átszerveznek rengeteg pénzből: az oktatást, a minisztériumokat, stb.


Ami még fáj neki - ezt egy szünetben négyszemközt osztotta meg velem - hogy a mi megítélésünk egyre inkább romlik a németek körében.
Úgy általában a németek még mindig jó szájízzel beszélnek rólunk, emlékeznek ránk, hiszen mi kezdtük meg a rendszerváltást a határnyitással 25 éve és előtte pedig Magyarország volt a ketté szakított német családok nyári találkozóhelye majd' 30 évig. Mindez sok jó emléket hagyott a németek nagy részében és nagyon hálásak is nekünk. Amúgy épp ma találkoztam egy idevágó plakáttal egy hirdetőtáblán:

25 éve volt a határnyitás. Köszönjük Magyarország!

Ugyanakkor az, hogy már lassan 5 éve tűrjük meg ugyanazt az egy faszkalapot meg a bandáját magunk felett, akik ráadásul innen nézve nagyon nem jó irányba navigálják az országot és az ideológiáikkal pedig próbálnak éket verni a híveik és a nyugat közé, nagyon nem szimpatikus a németeknek. A Jobbik erőre törése meg egyenesen riasztja őket: az, hogy az önkormányzati választáson a második legtöbb szavazatot gyűjtötték, sokak szerint nagy tragédia és félelmet keltő a jövőnket illetően.


A németek ugyanis tudják, hogy ők is voltak már "a hányadtatott sorsú, keserű múlttal küzdő nemzet" és örültek neki, amikor egy fura, bajszos fazon azt kezdte el skandálni, hogy nagyok lehetnek, csak álljanak be mögé. Aztán hittek neki és beálltak mögé. Viszont azt is tudják, hogy mikor ez az egész megbukott, akkor egy nemzetként lettek szégyenfolt Európa közepén és a saját szégyenérzetüket talán csak pár éve sikerült teljesen kiheverniük.
Tehát a németek dilemmája a mai Magyarországra nézve a következő: Az nyilván lehetetlen, hogy Magyarországon az emberek nem tanulnak történelmet, viszont akkor ezek szerint olyan birkák, hogy nem veszik észre, hogy az, ami körülöttük folyik mennyiben hasonlít a 80 éve Németországban elkezdődött eseményekre. Merthogy ez egy intő példa kéne legyen számunkra szerintük.
Herr Starzmann még azt is hozzátette, hogy attól nem tart, hogy Orbán nem fog megbukni, mert biztosan meg fog. Amitől viszont tart az az, hogy addigra olyan dolgokat követ el, amiknek a magyarok következő jópár generációja issza majd meg a levét. Meg attól is tart, a Jobbikra utalva, hogy Orbán még nem a mélypont...

A németeket a világháború után tőlük nyugatabbra nem látták szívesen sehol, még vagy 10-20 évig. Hasonlattal élve ők voltak az a gyerek a játszótéren, akivel a többi gyerek nem akart játszani. Mert az addig oké, hogy szebb homokvárat épít az az egy gyerek mindannyiuknál és még gyorsabb is benne, de féltek attól, hogy hogyan gondolkozhat, milyen lehet belül. Aztán fel kellett nőjenek mindannyian ahhoz, hogy levonják azt a tanulságot, hogy "ez a srác mégis csak jó srác".
Ettől szeretnék a németek, ha megóvnánk magunkat, de más nem fog megóvni minket helyettünk.

Hej, de komolyra sikerült ez a bejegyzés eddig. Szóval München jó volt :)
Amit még meg szeretnék osztani, az két esemény, méghozzá erről a hétről.

A hetem a suliban csütörtök délutánig elég nehéz volt: egy 16 oldalas beadandót kellett megírjak és leadjak szerdán és a félév legnehezebb laborbeugrója várt rám csütörtökön. Azonban miután mindezt sikerrel letudtam, következhetett a jó rész:
Törént még két hete, hogy az egyik lány, aki diákként bedolgozik az itteni nemzetközi irodába, rámírt, hogy ezen a csütörtökön este lesz egy buli a suliban, amit ők szerveznek és amiben nagyon kéne a segítségem nekik. Nos, voltam olyan kis buta, hogy már így, minden mélyebb információ nélkül is boldogan igent mondtam, mivel úgy gondoltam, hogy majd fotóznom kell vagy valami hasonló. Nos, mint kiderült, a fényképezőgépem tényleg fontos szerepet játszott az estémben, csak a másik felén álltam.
A buli az itt teljes mesterképzést vagy doktori képzést végző cserediákoknak szólt és mivel már csak egy hét Mikulás napja, ezért a rendezvény egy kötetlen programja volt, hogy két órán át lehetett fotózkodni a Mikulással, vagyis velem :)

Kigyűjtöttem pár képet az estéről, ezeket itt találjátok:
https://plus.google.com/photos/109993830408403430660/albums/6086491901154009073



A másik esemény pedig éppen ma történt. Volt ma egy buli itt nem messze annak az apropóján, hogy alig egy hete a németek igen nagy diadalt arattak: A MercedesGP csapat nyerte a Forma-1-es konstruktőri világbajnokságot és az ő két pilótájuk állhatott a világbajnokság eredményhirdetésekor a dobogó két legfelső fokán.
Ebből az apropóból pedig ma örömünnep volt Untertürkheimban a Mercedesnél. Itt volt Rosberg és Hamilton, meg ha már ők, akkor a csapatfőnökük, Toto Wolff is, meg az elmúlt 40 év német Forma-1-es nagyjai közül mindenki, aki él és mozog. Ja, meg a DTM (német túraautó bajnokság) összes Mercedes pilótája. Kialakítottak egy pályát a Mercedes Múzeum körül és ott rodeóztak a pilóták egész nap a 2014-es versenygépekkel épp úgy, mint az elmúlt 80 év összes nagy sportautójával.

Ide Viktorral és Rémi-vel mentem el és hihetetlen jó érzés volt ott állni velük a pálya mellett, miközben mellettünk méterekkel zúgott el mellkasremegtető bőgéssel a Mercedes-Benz sportautó-történelme. Meg persze voltak interjúk, meg nagy tömeg, meg vicces momentumok is.

Klassz, hogy a Mercedes a motorsportban elért sikerét azzal ünnepli meg, hogy csinál egy teljesen ingyenes, egész napos rendezvényt, ahol találkozhat egymással versenyző, mérnök és a sportok iránt érdeklődő. Volt egy olyan stand is, ahol ingyen osztogattak Mercedes szuveníreket. Ezek nagyrészt poszterek voltak, de néha bedobtak pár zászlót és baseball sapkát is a képbe. Egy kb 20 perces sort kellett végigállnunk, mire odajutottunk és épp előttünk fejezték be a baseballsapkák osztását. Mikor kérdeztük, hogy mi nem kaphatunk-e, akkor azt mondták, hogy sajnos most elfogyott, de délután még lesz. Aztán egy óra múlva visszamentem és megkérdeztem egy alkalmazottat - aki külsejéből ítélve egy fiatal mérnök srác volt - hogy mikor lesz még sapka, merthogy akkor majd beállnék a sorba. Azt mondta, hogy várjak itt egy kicsit, megkérdezi. Nos, ott szobroztam vagy 20 percet, mire visszajött és mondta, hogy nem tudja, mert kevés már a sapkájuk és félnek attól, hogy ha kiosztanák azt a párat, akkor megrohamoznák őket az emberek és mindenki azt követelné. Majd pár másodperc múlva hozzátette, hogy menjek át oda a másik épület ajtajához, pár perc és jön.
Mikor megjelent ott mellettem, a kezembe nyomott egy Mercedes-Benz ajándéktáskát és csak annyit mondott, hogy el ne áruljam senkinek, hogy honnan van, amúgy pedig jó egészséget hozzá :D 
A csomagban egy igazi, MercedesGP baseball sapka volt, hímzett logókkal. Az ehhez hasonló sapkák 40 euróba kerülnek a múzeum shopjában, de azokon mind rajta van az is, hogy a múzeumból valók. Szóval ereklyét kaptam :D


Aztán hazaértem olyan 4 óra felé és azonnal kiakasztottam a sapkát a fogasomra és kiplakátoltam a szobám falát. Eddig úgyis a motivációt hiányoltam, mikor a szobámban tanultam. Na, hát abból most van épp elég :)


Ítt van pár kép erről napról:

https://plus.google.com/photos/109993830408403430660/albums/6087200481303498225



Ezzel zárom a boltot mára :) Mindenkinek jó decembert!