Az elmúlt napokban annyi kultúrsokk ért és olyan gyors egymásutánban (ezért a cím), hogy muszáj leírnom ezek közül párat. (Igyekszem mindet, de majd ahogy összejön...)

A sort egy szombati esettel nyitnám: Heten felkerekedtünk, elmentünk a Mercedes-Benz Múzeumba délelőtt, utána pedig bementünk Stuttgartba. Stuttgart maga nem egy szép hely, első blikkre semmi extra nincs ott, így aztán nem is maradtunk ott tovább, mint két órát.

Mikor vártunk Stuttgartban az Esslingen felé menő vonatra (ketten magyarok, két mexikói és egy argentin), az egyik mexikói srác egyszer csak minden előzmény nélkül odafordult hozzánk, magyarokhoz és megkérdezte, hogy mégis mi mennyire vagyunk jó táncosok. A válaszunk egy egybehangzó "semennyire sem" volt, amin a srác teljesen kiakadt. Elmondása szerint az ő kultúrájukban (és ugyanígy van ez az Argentínában és Spanyolországban is) ha egy férfi nem tud táncolni, az egyenlő azzal, hogy esélye nincs megszerezni egy akármilyen szempontból is jó nőt, sőt, még a defekteseket is sokáig kell fűznie :D

Szerintem azóta se érti, hogy hogyan lehetett több barátnőm is már életemben.



Aztán jött a hétfő délután, amikor is elmentünk focizni. Ezt a programot az egyik ír srác szervezte és sokan össze is gyűltünk, hogy játsszunk.

Mikor a pályához értünk, pár 14-15 éves srác játszott rajta, akik pont úgy néztek ki, mint valami kis lakótelepi kölykök valahonnan a közelből. Már az se volt semmi számomra, hogy a pálya gumisalak vagy mifene borítású és hogy a kerítés és a kapuk is rozsdamentes acélból vannak hegesztve, de ami ezután jött...

Először is, mivel voltunk vagy 30-an, a britek kedvesen felajánlották a már ott lévő kissrácoknak, hogy vagy játszanak velünk/ellenünk, vagy mehetnek haza, mert többen vagyunk :D
Az még annyira nem volt nagy meglepetés, hogy a kölykök azt válaszolták, hogy kiállnak ellenünk, de az már igen, hogy szarrá-fossá verték majdnem mindegyik csapatunkat :D

Szóval azért látszik, hogy a VB győztesek országába sikerült jönnünk.

A mai napon jött aztán az újabb hihetetlen dolog, mikor elmagyarázták nekünk, hogy hogyan vehetünk fel itt kurzusokat. Egyfelől nincs olyan tanulmányi rendszer itt, mint otthon és olyan sincs, hogy tárgyfelvétel.

Az egyetem honlapján megnézhetjük, hogy milyen kurzusokat oktatnak a különböző szakokon és láthatunk mindről leírást is. Azt viszont, hogy mikor vannak az órák, csak úgy láthatjuk, ha be is jelentkezünk a honlapon, viszont cserébe tök máshol, mint ahol a leírásaikat megtalálhatjuk. Kicsit bonyolult, de megszokható.
Ezután rajtunk áll, hogy mire szeretnénk bejárni, csak össze kell rakjunk magunknak egy kényelmes órarendet, amiben nincs óraütközés, de mindezt elég papíron, lejelenteni sehol nem kell. Ha esetleg szeretnénk többet megtudni valamiről, akkor minden szaknak van egy supervisor professor-a, őt lehet kérdeznünk.

Ha megvan az órarend, a félév kezdetével csak be kell járnunk majd az általunk szabadon kiválasztott órákra. Tehát olyan, hogy órára jelentkezés nincs, viszont majd november közepén már jelentkeznünk kell vizsgára (de akkor is csak abból jelentkezek vizsgára, amiből akarok, nem kell mindenből, amire előzőleg már bejártam).

Szóval egyfelől klassz ez a rendszer, mert nagy a mozgástér és ha valamit pluszba felvennénk, vagy leadnánk az első pár hétben, akkor azért nem kell fizetni, csak elkezdeni járni az órára vagy nem bejárni többé. Másfelől az fura, hogy Németországban, egy nagy műszaki egyetemnek nincs tanulmányi rendszere. Amúgy ezen kívül is vannak érdekességek az itteni egyetemi rendszerben, de azokba már nem megyek most bele.



És akkor végül jöjjön egy autós kultúrsokk (szinte érzem, ahogyan a hölgy olvasóim szabad gondolatfolyamom olvasásában idáig érve most ráklikkelnek az ablak bezárására).

Ma beszélgettem kicsit az egyik finn barátommal, Jakko-val Finnországról és az ottani autós kultúráról. Egy, a finn autós kultúráról szóló TopGear epizódból indultunk ki, aztán jött a többi.
Mint megtudtam, 18 éves koruktól szerezhetnek a finnek autós jogosítványt, de minden finn két lépcsőben kell megszerezze azt.

Először el kell menjen az alap oktatókurzusra, ami kb olyan, mint a régebbi magyar: kresz, rutin és forgalmi órák és vizsgák. Ezután egy első fokozatú jogosítványt kap az ember, amivel közlekedhet bárhol, vontathat is, egyedül is vezethet, de a következő két évben meg kell csinálja a második szinthez kellő vizsgákat. Ha ez nem sikerül, akkor két év múlva a rendőrség bevonja az első szintű jogosítványt.

A második szinthez vezetési órákat és vizsgákat kell teljesíteni (itt kell kapaszkodni): teljesen vizes útfelületen; egyik oldalán vizes, másik oldalán száraz útfelületen; műburkolattal el nem látott úton; havas-jeges útfelületen (itt a vizsgázó eldöntheti, hogy szimpla téli gumival vagy szögecses gumival kíván tanulni/vizsgázni) valamint még van olyan tréning és vizsga is, ami arra irányul, hogy megtanulja a sofőrpalánta, hogy hogyan tud a lehető leggazdaságosabban vezetni. Plusz kell még nagy sebességű vezetésből is vizsgázni, ami vagy autópálya, vagy zárt versenypálya (gondolom választható, vagy a versenypálya egy drágább opció).

Amúgy Finnországnak Jakko szerint úgy 5 jó minőségű, aszfalt burkolatú, motor- és autóversenyzésre alkalmas versenypályája van. Ezen kívül még úgy 10 félig aszfaltos - félig földutas pálya (ezeket a finnek nagyon szeretik) és még rengeteg kis murvás-földes pálya országszerte, ahová csak úgy kijárnak a barátok, közelben élők hétvégente többnyire valami kis szedett-vedett autóval ralizgatni, mert az jó.

Ezek után már nem lepődöm meg azon, hogy a finnek közül nem ilyen kisstílű Baumgartner Zsoltik, Michelisz Norbertek meg ki tudja még kik kerülnek ki a nemzetközi motorsport világába, hanem Mika Hakkinenek, Kimi Raikönenek, Mika Salók meg Heikki Kovalainenek.


Nos, ennyit mára. Majd rakok fel random képeket (talán holnap) az elmúlt pár napról.