Az első munkahét elég eseménydúsan zárult tegnap. Először még délelőtt megkaptuk a diákigazolványainkat és némi okosítást, hogy mire megyünk velük. Elég multifunkciós.

Stuttgart vonzáskörzetében (elég nagy terület) ingyen használhatunk bármilyen tömegközlekedési eszközt hétköznap este 6 után és egész hétvégén meg ünnepnapokon csak azért, mert van diákigazolványunk. Ezen kívül a suliban fel tudunk rá utalni pénzt egy automatánál kb 10 másodperc alatt és utána a kártyát használhatjuk fizetésre a menzán meg fénymásoláshoz. Mindezeken kívül pedig az egyetem nyitvatartási idején belül kulcskártyaként is szolgál az egyetem minden területére, termébe, ahova diákként bemehetünk.

Miután a diákigazolványos fejtágítás véget ért, kezdődtek a német tesztek. Egy 15 perces időintervalluma volt mindenkinek egy-egy tanárral, ami alatt 3 tesztlap kitöltésével és némi beszélgetéssel megmutathatta, hogy mit tud németből. Hétfőn 5 csoportban fogjuk megkezdeni a németórákat. Az 5 csoportból van két teljesen kezdő és 3 egyre haladóbb. Még nem tudom, hogy melyikbe osztott be a tanárnő, akinek bizonygatni próbáltam 15 percben, hogy jó vagyok németből :D

Miután végeztünk a tesztekkel már nem volt semmi kötelező program a napra. Ott álltunk kilencen az egyetem előtt és akkor pár koreai kolléga kitalálta, hogy főznek nekünk koreai étket és mivel már tudták, hogy az egyetem mögött pont van egy távol-keleti élelmiszer üzlet, ezért térültek-fordultak és már volt is náluk egy zacskóban egy csomó koreai, félkész, csípős szószos tészta.
Eredetileg az volt kitalálva, hogy a lehető legtávolabbi kollégiumba megyünk főzni, de mivel Dennis, a lakótársam mondta, hogy hazautazik a hétvégére és reggel el is hagyta a kollégiumot, felajánlottam, hogy jöjjenek fel hozzám főzni. Már úgyis főztünk ott többen és nagyobb a hely, mint bármelyik konyha meg csak 2 perc járás az egyetemről.
Mentünkben még találkoztunk 2 argentin sráccal, kérdeztük őket is, hogy nem akarnak-e enni egy jót, mire mondták, hogy majd talán később csatlakoznak.

Nos, az étek hamar elkészült és el is fogyott mind. Ilyen csípőset még életemben nem ettem, de amúgy finom volt. Aztán épp kezdtünk fotózkodni a konyha erkélyén, mikor csöngettek az emelet bejárati ajtajánál. Odamentem és meglepetésemre vagy tíz spanyol ajkú - spanyol és argentin - állt az ajtóban bebocsájtásra várva egy rekesz sörrel. Na, akkor már voltunk majdnem húszan és még csak fél 6 körül járt az idő.
Az este folyamán aztán valahonnan megérkeztek az írek, feltaláltak hozzánk a kolimban lejjebb lakó maradék argentinok is és tök jó kis ismerkedős-iszogatós buli lett az eredetileg főzésnek indult eseményből.
Úgy fél 11-kor aztán a messzebb lakók elindultak haza, az írek elindultak Stuttgartba bulizni én meg Viktorral gyorsan feltakarítottam a helyet, de igazából nem is volt sok takarítani való. Valahogy a társaságban mindenki kötelezőnek érezte, hogy ha használt egy poharat, azt elmossa és ha megivott egy sört, annak az üvegét visszarakja egy rekeszbe, majd pedig elvitték az összes üres rekeszt is magukkal. Civilizált emberek :)


Mára az a program, hogy fél óra múlva indulunk be Stuttgartba és megnézzük a Mercedes Múzeumot. Az utazás ingyen van, a belépő meg vagy ingyenes lesz, vagy pár euró fejenként. Majd arról is beszámolok :)